“Cosa sarebbe?” – kezdte Ilija Dogan prefektus a beszédét a cena festiva pasztája után.

Május 31-án ebben az évben több “utolsó dolog” is történt. A tanév utolsó tanítási napja, az utolsó közös mise napja, mely után elköszöntünk a kollégium gazdasági vezetőjétől, P. Andreas Schermanntól.

„Cosa  sarà  il  collegio  senza  di  Lei?” – hangzott teljes egészében a híres-hírhedt mondat, miután a prefektusok újra szóhoz jutottak a tapsvihar után.

A secondo után P. Schermann vette át a szót, hogy megossza velünk néhány emlékét. Olaszországban, mondta, lehetősége volt mindenek előtt a türelem elsajátítására. Ezt mindjárt illusztrálta is egy rövid történettel: egyszer egy mikrohullámú sütőhöz rendelt alkatrészt. Ez egy hónap múlva meg is érkezett – igen ám, csak hogy az is egy hibás darab volt…

A Fatimai Szűzanya emléknapján került sor az idei közös kirándulásra. A szervezés feladatát a Kovács-SG vállalta, név szerint Kovács György, Tuomas Nyyssölä, Damir Štifanić, Johannes Funk és Fabian Köck. Az első megálló természetesen egy jó capuccino-cornetto elfogyasztására adott alkalmat, miután a busz a lazioi Tuscania városa felé vette az irányt, ahol egyben a szentmise is lebonyolításra került. A pranzo al saccot a Lago di Bolsena mellett fogyaszthatták el a germanikusok, majd rögtön utána lehetőség volt a szieszta és a kávé-szünet kivitelezésére, kívánság szerint összekötve egy dodzsem-futammal. A kaja-kómát kiállva Vulciban kezdődött meg a délutáni program, azonban a nap fénypontja még mindig váratott magára. A csapat előbb a középkori Castello d՚Abbadiat tekinthette meg a hozzátartozó híddal, majd gyalogosan átfáradtak a Parco Archeologicoba, ahol Kovács György vezetése alatt egy nagyobb sétát tettek. A máriaünnep jegyében a sétát követő buszút során egy rózsafűzért imádkozott el a közösség. A bőséges, hosszúra nyúló vacsora egy falusi étteremben kapott helyet, majd a kirándulás a hazaúton hagyományos közös énekléssel végződött.