A ház közösségének egy 17 fős csoportja a húsvéti szünetben egy bosznia-hercegovinai tanulmányi kiránduláson vett részt. Az út két fő állomása Mostar és Szarajevó voltak. Mostarban a katedrálist, a belvárost és annak híres régi hídját, a ferences kolostort és néhány plébániát tekintettek meg, így betekintést nyertek a hercegovinai Egyház életébe. A szentmisét este egy plébániaközösséggel együtt ünnepelte a csapat. Este a szállást biztosító Emaus Házban volt lehetőség egy személyes találkozásra Ratko Perić mostari püspökkel, aki az egyházmegye történetéről és helyi pasztorális kihívásokról beszélgetett a germanikusokkal.

Szarajevóban szállást a II. János Pál ifjúsági központ biztosított, ahol a csoport főegyházmegye ifjúságpasztorációs helyszínét tekinthette meg. A vendégek találkozhattak a régióra jellemző vallási sokszínűséggel: meglátogatták a római katolikus és az ortodox katedrálist és a Gazi Husrev Bég mecsetet – utóbbit a mecset müezzinjének vezetésével. Fontos állomások voltak még a helyi szeminárium és a katolikus iskolaközpont. Az esti szentmise után találkoztak Vinko Puljićcsal, Szarajevó érsek-bíborosával, aki a vacsora után a háborús időben szerzett saját emlékeit és tapasztalatait osztotta meg a vendégekkel.

Mindannyian, akikkel a kirándulásról beszélgettem, örömüknek és elégedettségüknek adtak hangot, mindenek előtt említve a helyiek vendégszeretetét illetve az utazás lelki gazdagságát.

2017. április 13., nagycsütörtök

Nagycsütörtökön délután 6 órakor ünnepeltük az utolsó vacsora emlékét a Szent Ignác templomban. A főcelebráns P. Dartman volt, aki prédikációjában az eukarisztiáról elmélkedett: a kenyér és a bor megváltoznak Jézus kezei között, de nem kevesebbek, hanem egyenesen többek lesznek. A prédikáció után P. Rektor 7 első éves kollégista lábát mosta meg Kolë Dedaj és Michael Opara diakónusok segítségével.

A templomból hazatérve a 8 órai vacsora után kezdetét vette a házban a silencium, és az egész éjen át tartó szentségimádás az 5. emeleti kápolnában. A szorgalmas kiscsoportok ezen az estén végiglátogathattak néhány római templomot, megtekintendő az utolsó vacsora emlékére elkészített kompozíciókat, lélekben követve aztán a Mestert a Getszemáni kertbe, majd a fogságba is.

 

2017. április 14., nagypéntek

A szentségimádás reggel fél 8-kor ért véget.8 órakor imádkoztuk a sötétzsolozsmát Jeremiás siralmaival a kollégium templomában, délután 3-kor pedig az Úr szenvedésére és halálára emlékező liturgiáját végeztük, melyet Christoph Butschak vezetett. Egy újítás került bevezetésre ebben az évben, miszerint a kereszthódolathoz korpusz nélküli keresztet használtunk –így juttatva még jobban kifejezésre a mai napon ünnepelt misztériumot, a kereszt titkát.

Ezen az estén volt lehetőség a keresztutat a Kolosszeumnál a Szentatyával közösen végigjárni, de a házban is, délelőtt és délután, több spontán keresztút szerveződött.

 

2017. április 15., nagyszombat

A nagyszombat, a nap természetének megfelelően, viszonylagos eseménytelenségben folyt le. Közösen a sötétzsolozsmát végeztük P. Heck vezetésével. Az étkezések teljes szilenciumban zajlottak.

 

Nagyszámú hívők közösségében vette kezdetét a húsvéti vigília a Piazza di Sant՚Ignazion a tűz megáldásával. A közös ünneplést Jonas Klur celebrálta, aki ünnepi homíliájában a Szentlélek működéséről beszélt 4 ismert ember életén keresztül bemutatva azt.

Este, jobban mondva éjjel fél 12-kor keződött a hagyományos ientaculum gaudiosum a Gregoriussaalban, ami nemcsak húsvéthétfőig, azaz éjfélig, hanem a nyolcadik nap első sugarainak megjelenéséig tartott.

 

2017. április 16., húsvétvasárnap

A húsvétvasárnapi pápai mise kezdete előtt a kollégium énekkara néhány német húsvéti énekkel kedveskedett a Szent Péter téren összegyűlt hívő tömegnek. Többek között elhangzott: Wir wollen alle fröhlich sein, Gelobt sei Gott im höchsten Thron, und Freu dich, du Himmelskönigin. A régi kedvencek.

Egy római záport, majd az égető nap hevét túlélve a kollégiumban a kék abroszok és a nagyszerű előétel várt ránk a refektóriumban. A festpranzo elfogyasztása után hivatalosan is megkezdődött a húsvéti szünet.

Nagyhét keddjén este fél 9 órai kezdettel a kollégium közössége keresztúton vett részt, melyet a ház ökumenikus köre szervezett és prezentált. A Melantomanicum Cantans ökumenikus énekkar a Müncheni Keresztutat adta elő, melyet Szigmond Attila vezényelt.

P. Ulrich Rhode SJ, a PUG egyházjog professzora volt a vendégelőadója az idei nagyheti és húsvéti punktasorozatnak. Mint virágvasárnap előestéjén, úgy a szentháromnap előestéjén, a hozzákapcsolódó szentségimádással és csendes estével készült a közösség a húsvét ünnepére. P. Rhode mindkét alkalommal meditációi középpontjába a Teremtés könyvéből vett megállapítást állította: ha bajok érnek minket, az a bűneink miatt van… Először tehát azt ajánlotta, elmélkedjünk saját nehéz keresztjeinkre, amelyeket minden nap viselnünk kell, melyek alatt szenvedünk. Majd ezt egy másik szempont követte: mások fájdalma és szenvedése, amit mi magunk okoztunk, pl. szüleinknek, testvéreinknek, közösségünk tagjainak. Három kérdéssel zárta gondolatait: Hogy látom ezeket a kereszteket a múltamban? Milyen keresztet hordozok ma? Milyen kereszteket várok a jövőtől?

A nagyböjt ötödik péntekén ünnepeltük a hagyományoknak megfelelően a közös szentmisét az egykori Collegium Hungaricum templomában, a Santo Stefano Rotondoban. A zenei szolgálatot nagyszerű szkólánk (vezényelte Kulcsár Dávid) és a ökumenikus kórus (vezényelte Szigmond Attila) vállalták. Krisztus hálaadó áldozata Ilija Dogan prefektus kezei között vált jelenvalóvá. A templom előtt a szentmise után szóba elegyedtem egyik hívővel, aki úgy vélte: egész Rómában itt zajlik a legszebben a szentmise előtt a mindenszentek litániája. Hát igen, a Germanikum az a Germanikum.

Évente két alkalommal kel fel a kollégium közössége éjjel, hogy az Úr nevét dicsérje és az Ő irgalmát és hűségét hirdesse, mégpedig a Mentorella– a héttemplom zarándoklatok alkalmával. Ezeken a napokon 4 és fél 5 között minden szobában csengnek az ébresztőórák, nehéz szabad fürdőszobát találni, 5 óra körül pedig közösen várjuk a templom padjaiban az útra bocsátó áldást.

Ez alkalommal a Spritgruppencapo Ilija Dogan adta meg az áldást, így útnak indulhattunk. A Spritgruppe Dogan rövid elmélkedéseken keresztül állította szemünk elé Péter apostol életének egy-egy mozzanatát, ezeket Michael Opara, Kovács Szabolcs, Michal Pavlík und Remco Hoogma írták. Maggiore, San Lorenzo, Santa Croce, Laterano. Az eucharisztia ünneplésére a San Giovanni Laterano-ban gyűltünk össze. A papok a sekrestyében, míg az álmos zarándokok a a templomban készültek csendben a szentmisére, miközben a háttérben az ad-hoc zenekar hangolta a gitárokat – Fabian Köck, Domagoj Markić és jómagam. Krisztus keresztáldozatát Prof. Antonio Nitrola tette jelenvalóvá számunkra, miután egyszerű szavakkal megfogalmazott, nagyszerű gondolatait meghallgattuk: «Io sono la resurrezione e la vita. Ma che vuol dire: io sono la vita? Io sono la vita, vuol dire molte cose. La prima volta, Dio crea la vita. Noi siamo, perché Lui lo vuole. La seconda volta: in Gesù la vita è stata ricreata, cioè ci è stata data la vita eterna, la vita vera. E poi, Gesù rimane con noi, che è con noi tutti i giorni, fino alla fine della nostra vita.»

A bazilika előtt elköltött reggeli után éreztük, hogy a levegő kissé hűvösebb lett, a Via Appia Anticát elérve pedig bekövetkezett az, amitől mindannyian tartottunk: eleredt az eső. A fájdalmas rózsafüzér titkait esernyő alatt, átázott cipőben elmélkedhettük végig. Az eső azonban nem sokáig tartott. Hátrahagytuk a Parco della Caffarellát, majd immár a szabad ég alatt tettük meg az utolsó métereket Péter apostol lábnyomaiig.

Péter lábnyomaitól újra Pál felé vettük az irányt, ti. a San Paolo fuori le Mura felé, majd tekintetünket az egyház fellegvára felé fordítottuk, és déli 12 órakor már legtöbben Péter utódjával közösen imádkoztuk az Úr Angyalát.